A feszültséget levezetni van jogunk másokon? Villámhárítónak használni azt, aki épp ott van nem szép dolog, de mindenkivel fordult már elő egyszer legalább élete során. Ezzel nincs is semmi ban, ha tisztázzuk miért voltunk olyanok azzal a valakivel amilyenek.Sok a feszültség az egyszerű hétköznapi emberek életében. Honnan van ez a sok feszültség? Az élet nagy bajaiból, mint a munkahely, iskola, otthoni problémák.
Sokan elfelejtették, hogy például a munka nem hatalmasodhat el felettünk (kivéve ha a szenvedélyünket fordítottuk át pénzszerzési lehetőséggé, de az már nem is munka, hanem piszok nagy mázli). Nem történhet az meg, hogy bárki is lelki vagy fizikai beteg lesz a munkahelye miatt. Akkora stresszben tartani, hogy belebetegedik az alkalmazott undorító. Példaképp sok helyen 3 hónaponként nagy kegyesen meghosszabbítják újabb 3 hónapra a munkaviszonyt a szerződés lejárta előtt egy nappal... Ez mekkora egy ####@@#@&#... Annak a valakinek, aki ebben a helyzetben van ez egy hatalmas stressz. Lesz munkája vagy veszélybe kerül a család megélhetése? Ez az állapot nevetséges és elszomorító. Lehet mondani, hogy miért nem tanult, mert akkor nem lenne ilyen helyzetben (mivel általában az alacsony iskolázottsággal függ össze ez), de ez nem helytálló. Az, hogy a munkaadók egy jó része visszaél a munkavállaló kiszolgáltatott helyzetével az sosem lehet helyes, legyen a munkavállaló utcaseprő 4 általánossal vagy vállalati jogász.
Él bennem a remény, hogy valamikor még az én életemben egy boldog kiegyensúlyozott társadalomban élhetek, ahol az emberek nem feszültek a munkahelyük terrorja miatt. Ahol boldogan mosolygó embereket fogok az utcán sétálva látni és nem idegbolond embereket, akiknek a kiszolgáltatott helyzetét annyira kihasználják, hogy az életük ereje elpárolgott és a csillogás a szemükből eltűnt. Ahol örömmel fogad az eladó a boltban, az ügyintéző a hivatalban. Ahol a munkaadók ráébrednek, hogy a pénzük nem másból származik, mint abból a kemény munkából, amit a munkavállalóik végeznek el. Nem a főnökök állnak oda a termék előállításához általában ha gyárban gondolkodunk, nem a főnökök töltik fel a polcokat a boltokban és nem a főnökök készítik el az ételeket az éttermekben, cukrászdákban, stb... Ha nem becsülik meg a munkavállalókat eléggé, akkor ne csodálkozzanak, ha ők előbb motiválatlanul az elvárásokat alulmúlva végzik el a munkát majd el sem végzik és végül elmennek jobb helyre.
Ennek a gondolatmenetnek a lezárására hoztam a lenti fotót. A címe: Minden nap véget ér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése