Keményen folyik a vadászat. Ropognak a puskák, mintha támadnának azok a nyulak, őzek vagy amire épp vadásznak. Ilyenkor eszembe szokott jutni, hogy régen ez mennyire természetes volt, persze mielőtt úri sporttá nem fejlődött, szóval elég régen. Fogta magát a jóember és kiment megkeresni az aznapi betevő falatot. Nem a kisboltba szaladt ki egy kis husiért, hanem levadászta. Ha elég ügyes volt, akkor egy adag prémre is szert tett, amit eladott vagy saját felhasználásra eltett.
Hatalmasat fordult a világ azóta. Sokan kegyetlennek tartják azt, aki képes kioltani egy életet vadászat formájában, de nem gondolják végig, hogy miért van szükség rá. Persze az a vadászat elfogadható, amikor betartjuk a szabályokat és nem lődözünk eszetlen módon, mint valami háborús filmben.
Gyakran eltűnődök rajta, hogy más országokban a mai napig az az életbenmaradás kulcsa, hogy megtanulja az ember megölni azt az ártatlan élőlényt, mivel szüksége van az élelemre és a növények nem elegendőek. Ezek a népek általában hatalmas tisztelettel teszik mindezt és az utolsó porcig mindent hasznosítanak az áldozatból. Gondoljunk a csontokból készült szobrokra, használati tárgyakra, bőr vagy szőrmeruházatokra, sátrakra, jurtákra és egyéb eszközökre. Ők még harmóniában élnek a természettel.
Ehhez kapcsolódóan hoztam ezeket a képeket és a videót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése