Vajon mi vesz rá egy embert arra, hogy ugorjon egy nagyot? Család, munka stb... Nem erre gondolok, hanem a spirituálisabb részére. Azt kell, hogy mondjam figyelem a jeleket. Figyelem a körülöttem lévő környezetet és leszűröm a jeleket. Vagyis inkább próbálom. Valahogy úgy érzem nem a semmi miatt vagyok ilyen. Ez egy olyan tulajdonságom, aminek örülök. Ezt nem tudom, hogy lehet-e fejleszteni vagy bármit kezdeni vele. Az ilyen a spirituális dolgokhoz való hozzáállás kérdése. Nagyon bízok benne, hogy jól olvasom a jeleket, mert ez fontos számomra.
Ennek örömére hoztam ezt a képet, amelyen olyan kísérteties volt ez a macska, hogy beleborzongok még most is. Érdemes elgondolkodni, hogy ha ez egy jel, akkor mit jelent vagy csak épp ott vadászott és jókor voltam mó helyen :) Mindenesetre várom az őszt, az igazi őszt, hogy ilyen fotókat készítsek, amikor a temetőkben aktívabbak lesznek az emberek és jön a mécsesek időszaka. Ez emlékeztet arra, hogy az élet véges és nem szabad vesztegetni, stresszelni. Ha valami számomra nem megfelelő, akkor nem szabad hagynom, hogy eluralkodjon rajtam, mert azzal a lelkem egy darabja is meghal. Persze nem nyafogni akarok. Van az embernek egy léce, ami alá nem adhatja, de ez más mindenkinek. Nekem alacsonyabb, mint az egyetemi tanárnak és magasabb, mint egy általános iskolásnak. Idő kérdése és igényé is. Viszont más lécéhez nem igazodok túl jól, mivel ha nem értek egyet vele nem fog menni. Nem a más emberek dolgait váltom valóra, mivel az én dolgaim, álmaim is csak tőlem épülnek fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése